Írta: Nagyné Sári Aliz Imola
Szerző: Kavagucsi Tosikadzu; fordította: Béresi Csilla. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 2018.
Nem ez volt életem első, japán írótól olvasott könyvem, így tudtam, hogy mire számíthatok. Ezt úgy értem, hogy nem vártam nagy szerelmi szálakat, sem izgalmas kalandokat. Ehelyett kaptam: gyengédséget, örömet, bánatot, odaadást és önfeláldozást. Ahogy a japánok a mindennapi életben, úgy a regény cselekményeiben sem rugaszkodnak el a valóságtól, két lábbal a földön járnak, ahogy ez a mű is. A szereplők reakcióját teljes mértékig meg lehetett érteni, hiszen ilyen helyzetben én sem cselekedtem volna másként. Szívszorító volt olvasni a sorokat, és látni sorsukat. Ugyanakkor megkönnyebbültem, hiszen mindegyik szereplő reményekkel telve folytatta tovább életét. A mű 4 fejezetet tartalmaz, melyek egymástól külön állnak, mégis, ahogy haladunk a történettel, egy nagy egésszé állnak össze. Akárcsak az élet maga. Mindenkinek megvan a maga története, de mindannyian egy nagy egész részesei vagyunk, a világmindenségé. A könyv borítója pedig csodálatosra sikerült!
