Telefon

+36 34 513-677 és 513-678

Email

jamk@jamk.hu

Könyvajánló: Úton önmagamhoz. Egy pszichoterapeuta emlékiratai

Írta: Feketsné Kisvarga Anita

Szerző: Irvin D. Yalom; fordította: Orosz Ildikó. Budapest: Park Kiadó, 2019.


A pszichoterapeuta is ember. Ő is szorong, neki is vannak álmatlan vagy éppen rémálmokkal teleszőtt éjszakái, őt is gyötri a halálfélelem. De talán nem mindegyik terapeuta vallja ezt be a pácienseinek.

Yalom nem ilyen pszichiáter. Sőt, azt tanítja, hogy a terapeuta akkor tud részt venni a lehatékonyabban a terápiában, akkor tudja leginkább segíteni pácienseit az önismeret útján, ha maga is transzparens: azaz megmutatja, nyíltan felvállalja, hogy milyen érzések, élmények kerítik hatalmába, amikor egyéni vagy csoportterápiát vezet. Ehhez azonban a terapeutának is tisztába kell kerülnie önmagával. „A legfontosabb eszközük a saját személyiségük. Tanuljanak meg róla mindent, amit csak lehet! Ne hagyják, hogy a vakfoltjaik akadályozzák pácienseik megértését vagy a velük való együttérzést!” – tanítja hallgatóinak.[1]

A szerző Úton önmagamhoz című könyvében ennek az elvnek megfelelően, nyíltan szembenéz saját életútjával, és történeteit, belátásait, félelmeit az olvasók elé is tárja. Mindemellet sikerkönyveinek keletkezési történetébe is betekintést enged. Így könyvajánlóm nemcsak az Úton önmagamhoz című könyvre igyekszik ráirányítani az olvasók figyelmét, hanem a teljes yalomi életmű magyarul is olvasható könyveire.

Irvin D. Yalom bevándorló orosz zsidó család sarjaként nagy utat tett meg a washingtoni családi vegyeskereskedés feletti szűkös, csótányoktól hemzsegő lakáskától a Stanford Egyetem Pszichiátriai és Magatartástudományi Tanszékének professor emeritusa címig. Ez az út pedig – bár töretlenül ívelt felfelé –, korántsem volt zökkenőmentes. Szorongó egyetemistaként hallgatott orvostudományt a George Washington Egyetemen, majd Bostonban. De már elsőéves hallgatóként elhatározta, hogy pszichiátriával akar foglalkozni. Ezt az indíttatást – érdekes mód – az irodalom iránti odaadó rajongása inspirálta. Mindig is lenyűgözte, hogy az irodalom milyen képlékenyen tudja kifejezni az emberi vágyakat, félelmeket, az emberi tudat mélyrétegeit. Csalódással vette tudomásul, hogy rezidensi évei alatt egyetlen olyan klinikussal sem találkozott, akiket érdekeltek volna az írók, filozófusok meglátásai. Gyakorló orvosként, tanárként, kutatóként a 60’-as években elsősorban a csoportterápiában rejlő lehetőségeket kutatta. Ekkoriban távolodott el a korábbi gyakorlattól, miszerint a csoportvezető kívülállóként van jelen a csoportfolyamtokban. Yalom egyre inkább a személyesebb csoportvezetési módszert alkalmazta.

Yalom tudományos munkásságának ismerői számára érdekes lehet ebben a könyvben arról olvasni, hogy a különböző szakmai és irodalmi művek hogyan születtek meg. Mi vezetett 1974-ben az első, laikus olvasókörnek szánt könyv, a Minden nappal közelebb című, a pszichoterápiás folyamatot a terapeuta és a páciens szemszögéből egyaránt láttatni engedő könyv megírásáig. És ott az alapmű, az Egzisztenciális pszichoterápia, mely filozófiai és irodalmi gyökerű. Megírása előtt Yalom éppoly elmélyülten tanulmányozta Nietzsche, Sartre, Schopenhauer, Epikurosz és Lucretius műveit, mint Dosztojevszkij, Tolsztoj, Beckett, Kundera és Hesse könyveit. Mindezek hatására egy olyan könyv megírásába kezdett, mely az egzisztencialista irodalom elemeit a pszichiátriába emeli. Ez, és a stanfordi egyetem onkológiai osztályán eltöltött tízéves klinikai gyakorlat vezetett az egzisztenciális pszichoterápia alapkőletételéhez az 1970-es években. Ázsiai körutazása során, Balin született meg a Szerelemhóhér című könyve, amely szépirodalmi alkotás, ugyanakkor egy olyan novellafüzér is, mely kezdő terapeutáknak kínál tanmeséket. Az 1980-as évek végén kezdte el írni fiktív történetét Nietzsche, Freud, Josef Breuer (Freud mentora) és Anna O. (első, a pszichoanalízis módszerével kezelt páciens) találkozásáról. E fikcióból született az Amikor Nietzsche sírt című munkája. E történet megkomponálásába is érdekesen vezeti be olvasóját Yalom. Persze nem hanyagolhatta el tudományos munkáit sem, de miközben lázasan dolgozott A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata című művének megújításán, már egy újabb szépirodalmi könyvön gondolkozott. Így született meg a Teápiás hazugságok című könyve. Ez is rövidebb történeteket tartalmaz, melyekben a hitelesség kérdése a legfontosabb. Yalom meggyőződése tükröződik bennük: egy terápiás kapcsolatban nem értelmezni kell a folyamatokat, hanem két ember, a páciens és a terapeuta őszinte találkozásának kell létrejönnie. Hasonlóképp irodalmi esszéket fűz fel, önreflexiós, álomemlékeket is felvonultató, tanító meséknek is felfogható szövegeket rejt a sokat sejtető A magyar macska átka című munkája, a 90’-es évekből. Az új évezred küszöbén jelent meg újabb könyve, A terápia ajándéka. Erről a kezdő terapeutáknak szánt példatárról valószínűleg eddig nem sok Yalom-követő tudta, hogy felépítésében egy 16. századi könyvhöz hasonló: Thomas Tusser A gazdálkodás száz jó pontja című munkájában gazdáknak adott hasonló módon jótanácsokat. Yalom ugyanígy a leggyakoribb terápiás tippeket és történeteket gyűjtötte egybe – igaz nyolcvannégyet, nem százat. Yalom arról is beszámol, hogyan született A Scopenhauer-terápia című könyve. Ez is egy regény, egy fikció, melynek főhőse a Schopenhauer élettörténetével felruházott Philip, aki csoportterápián vesz részt. A könyv – mindamellett, hogy megismerteti olvasóját a pesszimista, embergyűlölő filozófus pszichológiai szemléletű életével –, a csoportterápia módszereibe is betekintést enged. Olvashatunk Yalom 2000-es évek elején megjelent, Szemben a nappal című könyvének keletkezési körülményeiről is. A mű a szerző halálfélelmeire keresett válaszlehetőségeit tartalmazza. Yalom hangsúlyozza, hogy bár a halállal szembe nézni legalább olyan nehéz, mint a Napba nézni, mégis érdemes, mert sok jó származhat belőle: megvilágosíthat minket, arra taníthat, hogy szeressünk élni. Egy hollandiai utazással indult a később Spinoza-probléma címmel megjelenő könyv inspirációja. Ebben a munkában két, egymástól több száz évvel elválasztott ember, Benedictus Spinoza, 17. századi filozófus és Alfred Rosenberg náci propagandista élettörténete és belső, lelki világa elevenedik meg. Sajnos, Yalom legutóbbi műve, a Creatures of a day (Esendő dolgok[2]) még nem olvasható magyar fordításban. Ez is kezdő pszichoterapeutáknak kínál kapaszkodókat.

Az Úton önmagamhoz című könyv befejező fejezeteiben a jelenleg is aktív, nyolcvanöt éves terapeuta mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást. A sikeres tudós és író, a boldog családapa és férj hétköznapi életébe, aki „újonc az öregedésben”[3], aki számot vetett azzal, hogy több könyv nem fog már megszületni élete során. E hosszú életút és tudományos munkásság azonban számos terapeutának szolgálhat biztos alapként.

Aki pedig laikusként kérdezné a mestertől, mi a boldog élet titka, arra valószínűleg a könyv zárósorainak egyikét válaszolná: „…tárják fel magukban a megbánás érzését, és igyekezzenek úgy élni, hogy ne legyen megbánnivalójuk.”[4]

 

Könyvtárukban: http://opac.jamk.hu/cgi-bin/tlwww.cgi?show=b275560

[1] Yalom, Irvin D.: Úton Önmagamhoz. Egy pszichoterapeuta emlékiratai. Ford. Orosz Ildikó. Bp., Park Könyvkiadó. 2019. p. 72.

[2] ford. Orosz Ildikó

[3] i.m. p.383–393.

[4] i.m. p. 393.

Leave a Reply

Ajánlott bejegyzések