Az ajánlót írta: Suller Ildikó Tünde. A filmet rendezte: Mel Gibson. A főbb szerepekben: Andrew Garfield – Desmond Doss, Sam Worthington – Jack Glover százados, Vince Waughn – Howell őrmester, Teresa Palmer – Dorothy Schutte.
2016, háborús dráma, igaz történet alapján. Link a filmhez
Desmond Doss másodmagával nevelkedett Virginiában egy olyan családban, ahol állandóan napirenden volt a verés. Apja részt vett az első világháborúban. Ott vesztette három barátját, s az átélt borzalmak kitörölhetetlen nyomot hagytak benne. Az italhoz fordult. A lelkében dúló démonok az alkohollal párosulva gyakran a felesége és a fiai elleni fizikai erőszakba torkollottak.
A fiúk fiatal férfivá érésekor bekövetkezett Pearl Harbor-i események arra sarkallták őket, hogy bevonuljanak. Sem a szülők, sem Desmond ápolónő barátnője nem örült a hír hallatán. Apja tisztában volt azzal, mit tesz a háború a férfiakkal. Desmondot mindig érdekelte az orvoslás, de nem tanulhatott. Úgy döntött, felcsernek jelentkezik. Korábbi éveiben történt, hogy az apja részeg dühében fegyverrel fordult az édesanya ellen. Desmond anyja védelmében hajszál híján megölte a fegyverrel az apját. Ekkor megfogadta, nem ér többé fegyverhez.
Fűszál közlegény számára is megerőltető volt a kiképzés, mégis jól vette az akadályokat. Mindaddig, amíg a fegyverhasználatra került sor. Képzeljék csak el… a nagy Amerika telve lelkes hazafiakkal, akiknek viszket a tenyere, csakhogy megbosszulhassák a hazájukat ért sérelmet… Mekkora megütközést kelt a katonai ranglétra minden egyes szintjén! Igaz ugyan, hogy a pszichiátriai vizsgálat megállapítja, hogy a lelkiismereti okai valósak, s ennél fogva engedniük kell a felcserré való kiképzését, ezt senki sem nézi jó szemmel. Minden szinten ellene fordulnak. Nem csak őt büntetik, de a századát sem kímélik – szép szokása ez annak, hogyan törjék meg, és vessék ki őt maguk közül. Hadbíróság elé állítják, s rábeszélik, kössön vádalkut, szereltesse le magát. Az utolsó pillanatban „meggondolja magát”. Szolgálni akarja a hazáját, de nem ölni akar, hanem életeket menteni. Érvei lepattannak a „férfias bátorságot” megtestesítő kősziklákról, és sorozatos parancsmegtagadás címén éppen halálra akarják ítélni, amikor betoppan a veterán apa, aki a fia védelmében Musgrove dandártábornok levelét hozza (az első világháborúban együtt harcoltak Franciaországban). Természetesen szóba sem akarnak állni vele. Felismerik ugyan a Nagy Háború-beli egyenruháját, kitüntetett voltát mutatják érdemrendjei, de mivel már nem tagja a hadseregnek, nem lehetne jelen a meghallgatáson. „Ez a módi járja mostanában?” – Teszi fel a kérdést – „Harcolhatsz a hazádért, áldozatot hozhatsz, de aztán egy senki vagy?” – ez megejti az első repedést a katonai bíró pajzsán. Az a törvényekre hivatkozik, de az apa közli vele, hogy azokkal ő is tisztában van. Azokért a törvényekért harcolt a háborúban, legalább is ezt hitte. De ha nem azért harcolt, akkor sejtelme sincs, hogy mit is csinált a háborúban! Ezen szavak nyomán nyílik ki aztán a levél, amely tartalmazza a fiú igazát – fegyvertelenül is szolgálhatja a hazáját.
Katonatársai felcserként megtűrik, s bár nem bántják többet, mégis Doss, a gyáva – így emlegetik őt. A japánok elleni harcokban életét kockáztatva annyi sebesültet ment ki a Fűrészfog-csúcsról, amennyi túlélőt csak talál, miközben a sereg visszavonult, az ellenséges katonák pedig végigvonulnak a csúcson, hogy még teljessebbé tegyék a pusztítást. A visszavonuló katonák csodálkozva szedik össze a csúcs tövébe leeresztett sebesülteket, akik csak jönnek és jönnek lefelé… (Desmond Doss 75 sebesültet hozott le a Fűrészfog-csúcsról.)
A laza, nagyszájú, vagánykodó bajtársak Desmond iránti érzéseit felváltja a tisztelet és a hála. Fűszál közlegény tette akkora csoda volt, hogy nélküle nem mennének fel többé. Az utolsó ütközetben aztán ő is megsérül, – szerencsére nem halálosan. A háború végén kitüntetik: megkapja az Amerikai Egyesült Államok hadseregének legnagyobb kitüntetését, a Becsület érdemérmet. Boldogan él feleségével, annak 1991-ben bekövetkezett haláláig. Desmond Doss 2006 márciusában hunyt el.
