Telefon

+36 34 513-677 és 513-678

Email

jamk@jamk.hu

Könyvajánlók – Három Lénárd Sándor-regény

Az ajánlót írta: Szilassi Andrea. Az elektronikus verziók linkjei a szövegben.


110 évvel ezelőtt, Budapesten született Lénárd Sándor orvos, író, költő és 13 nyelven beszélő tolmács, műfordító. Elkötelezett rajongótábora él hazánkban és szerte a világban, akik ápolják emlékét. ( Művei, élete, szeminárium), és a Facebookon: Hommage à Alexander Lenard/ Lénárd Sándor csoport) Mégis, úgy gondolom, kevéssé ismeri műveit a magyar olvasóközönség.

Kalandos élete és a háború sokfelé elsodorta a világban, mígnem Brazíliában telepedett le 1952-ben. Két könyvét is Santa Catarina állambeli otthonában írta. Hosszú út vezetett azonban odáig, hogy az esőerdő szélén egy gyógyszertárral, orvosi rendelővel is felszerelt házat tudhatott magáénak! Egészen pontosan zeneszeretete, azon belül Bach iránti imádata és elmélyült tudása segítette hozzá egy 200.000 cruzeirós (2500 dollár) nyereményhez. 1956-ban részt vett a brazil televízió kvízjátékán, ahol minden héten megduplázódott a nyeremény a továbbjutó versenyzők előtt. Az utolsó fordulóban Lénárd Sándor képes volt egy összetépett kottalap foszlányaiból is felismerni, Bach melyik művéről íródott a kotta. Sőt mi több, le is játszotta azon nyomban a stúdióban az ott álló zongorán! Hatalmas népszerűségre tett szert tudásával, megnyerő modorával; sokan szurkoltak győzelmének. Mindazonáltal, a fenti nyeremény után megállt a versenyben, hogy az ölébe hulló pénzből megvehesse álmai otthonát, egyben jövőbeli praktizálásának színterét. Völgy a világ végén és más történetek című regénye az itteni életéről, betegeivel kapcsolatos eseteiről szól.

De kanyarodjunk vissza a megpróbáltatás évtizedeihez. Az első világháború előtt orvosi tanulmányokat folytatott Bécsben. Ausztria annektálása idején Olaszországba menekült. Nagyon nehéz körülmények közé került, mivel a háború Olaszországot is elérte. Ezekről az évekről írt a Római történetekben. Csak a további emigrálás jelenthetett számára jövőt. “Egy nap a láthatatlan házban” című regényében leírja, hogy hogyan sikerült Dél-Amerikába eljutnia, akkor, amikor rajta kívül emberek tömegei kényszerültek elhagyni hazájukat.

“Akit elcipelnek, aki menekül, aki eltűnt, akit kihúzott a véletlen a törmelék alól, rendszerint nem bizonyítványaival menekült meg. Úgy ült papírok nélkül a büdös előszobákban, mint ahogy a vikingek vagy Kolombusz Kristóf, akik vízum nélkül álmodtak a nyugati féltekéről. Az Egyesült Nemzetek csak papírtulajdonosokat engedtek át határaikon; létre kellett hozni az “I.R.O”-t, ahol megszülettek a születési bizonyítványok, ahol az élőknek elhitték, hogy élnek, pecséttel igazolták a gyermeknek, hogy volt apja és anyja … s esetleg azt is igazolták, amit az említett Egyesült Nemzetek Bevándorlási (vagyis kizárási) Hatóságai követeltek. Ha Dél-Afrika homárfark csomagolókat kívánt, s másokat kizárt – az I.R.O. (áldott legyen szent neve!) igazolta a budapesti ügyvédnek, hogy világéletében mást sem tett, csak rákfarkat zárt pléhskatulyába. …Igazában nem volt ilyen egyszerű az eljárás. Az illetőnek vizsgáznia kellett, diplomát kapott, s csak aztán mehetett. Az aranyásástól a zsákszövésig mindenből lehetett vizsgázni. …Én is rajta voltam a vizsgáztatók listáján: a betegápolókat, gyerekápolónőket küldték hozzám, darabját egyötvenért. Mást, mint jelest, életemben nem adtam. Bizalommal léptem a vizsgairodába.

– Élelmiszer-kémikusi diplomát kérnék.

– Senz’altro, nincs akadálya, dottore, Patagóniába akar menni?

– A térkép szerint ott sok a hely. Hol vizsgázhatok?

– Élelmiszer-kémikusunk nincs. De kémikusunk van. Itt szemben, professore Rossi, a geológiai intézetben. Menjen csak át rögtön, vigye a cédulát, hogy számunkra kéri. …

Megtaláltam a tanárt, egyedül pepecselt a laboratóriumban. Nyári szünet volt. Előadtam kérésemet.

– Az a baj – mondta – hogy halvány fogalmam sincs az élelmiszer-kémiáról. A kőzetek kémiájával foglalkozom. Magának van?

– Van. Orvos vagyok, tudok egyet-mást zsírokról, szénhidrátokról, fehérjékről…

– Elhiszem. De nézze… egyötvenet kapok – nem veszi rossz néven – valahogy mégis meg kell győződnöm kémiai ismereteiről.

Egy kicsit gondolkoztam, aztán kivágtam:

– Itt büdös van. A két fő bűzokozó anyag képlete: NH3 , H2S ” [Ammónium és kén-hidrogén]

Regénybe illő életének egyik gyakran emlegetett momentuma, hogy a latin nyelv elsajátíttatását is egyéni módszerrel segítette. Lefordította latinra a gyermekirodalom számos kitűnő alkotását azért, mert tudta, hogy sokkal szívesebben tanulnak majd a már ismert és kedvelt mesék fordításai alapján, mint például Ciceró és híres filozófusok gondolatain keresztül. Első ilyen latin műfordítása a Micimackó volt, melyet követett Pinokkió, A kis herceg és Max und Moritz fordítása. Sikerét nemcsak az eladott példányszám igazolta, hanem számos nebuló (latinul) hozzá írott levele.

Leave a Reply

Ajánlott bejegyzések