Az ajánlót írta: Kolevné Forisek Györgyi. A könyvet írta: Genki Kawamura; fordította: Vihar Judit. Budapest: 21. Század Kiadó, 2019.
„Ahhoz, hogy megkapj valamit, egy másik dolgot el kell veszítened… Az emberek semmit sem akarnak elveszíteni, amikor kapnak.”
A „Ha a macskák eltűnnének a világból” című könyv az író, Genki Kawamura japán filmes producer első regénye. Számtalan irodalmi díjat nyert, hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon és világszerte több mint egymillió példányban kelt el. A könyv egy filozofikus, önelemző, lélektani regény. Témája maga az emberi életút, amelyben megélünk sok apró, magától értetődőnek tűnő örömet, és amelynek során olykor veszteségeket kell elszenvednünk. Az emberi élet azonban véges, észre kellene vennünk és értékelnünk kellene a számunkra fontos dolgokat.
A történet főhőse egy magányos, egyedül élő 30-as férfi, akiről kiderül, hogy napjai meg vannak számlálva. Az orvosok közlik vele, hogy agydaganata van és hamarosan meg fog halni. A sokkoló hírt senkivel nem tudja megosztani, emberi kapcsolatai szinte egyáltalán nincsenek. Édesanyja meghalt, édesapjával pedig anyja halála óta nem beszélt. Postásként dolgozik, munkájában egyáltalán nem leli örömét, hobbija nincsen. Mint kiderül, valójában már régóta nem él, csak tengődik céltalanul a világban egyik napról a másikra. Egyetlen társa, akihez érzelmi kötődés fűzi Káposzta nevű macskája.
Főhősünk mielőtt belekezdhetne, hogy elrendezzen mindent a halála előtt, furcsa dolog történik vele. Egy hétfői napon megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz neki. Egy nappal tovább élhet, ha eltűntet egy fontos dolgot a világból. Ezzel kezdetét veszi egy különös hét, amely a történet vázát adja. A férfi az alku megkötése után kezd el ténylegesen számot vetni az életével és gondolkodni a szüleihez, a szerelméhez és a macskájához fűződő viszonyáról. Elkezd filozofálni azon, mi az, amit el lehetne tüntetni a világból. A döntés korántsem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik. Az olvasó vele együtt végig azon gondolkozik, mi az, amit ő tüntetne el a világból, ha cserébe egy nappal meghosszabbíthatná az életét. Az Ördögnek persze vannak javaslatai, amelyek egyáltalán nem könnyítik meg az elbeszélő helyzetét. Az Ördög jól ismeri azokat a gyengeségeket, amelyek eltüntetése a világról fájdalmat fog okozni, a főszereplő ennek ellenére képes feláldozni mindezt a saját érdekeiért cserébe. Az író zseniálisan mutatja be, hogy önzőségből mi mindenre képes az ember.
A macska, Káposzta a regény egy pontján beszélni kezd és megosztja gondolatait, érzéseit a gazdájával. Végül ő döbbenti rá a férfit arra, hogy nincs értelme tovább húznia az időt. Nem lehet örökké eltüntetni valamit a világból, csak azért, hogy még egy kis időt nyerjünk magunknak. Szembe kell nézni a valósággal és méltósággal le kell zárni a múltat. Nagyon érdekes végig követni, ahogy a főszereplő a kezdeti pániktól és össze-vissza kapkodástól eljut odáig, hogy rájöjjön, mi az, amit tényleg meg kell még tennie élete rövid hátralévő idejében.
A regény üzenete a tragikus történet ellenére pozitív. Elgondolkodtató, hogy mennyi remek dolog vesz minket körül és milyen lenne az életünk ezek a most magától értetődőnek vett szépségek nélkül. Felhívja a figyelmünket arra, hogy találjuk meg azt, ami igazán fontos számunkra. Vegyük észre magunk körül a jót és szánjunk minél több időt azokra, akiket szeretünk, addig, amíg még ezt megtehetjük. Nem az egész világot kell megváltoztatnunk, elég, ha saját magunkban változtatunk meg egy apró, de fontos dolgot.
