Telefon

+36 34 513-680 és 513-677

Email

jamk@jamk.hu

Utazások a világ túlsó felére – Egy ifjú természettudós újabb történetei

A könyvajánlót írta: Tarjánné Tihanyi Tímea. A könyv szerzője: David Attenborough; fordította: Szabó Olimpia. Budapest: Park Könyvkiadó, 2019.


Mi sem egyszerűbb dolog, mint egy érdekes könyvvel kiszabadulni lakásunk falai közül, és megismerni a világot, varázsszőnyegként elrepülni térben – időben távoli országok felé, utazásunk során felfedezve titokzatos kultúrákat! David Attenborough, az ismert természettudós jelen könyvében nem kevesebbre vállalkozott. Színvonalas, kalandokban gazdag írása bemutatja számunkra Madagaszkár, Új-Guinea valamint Ausztrália őslakosainak életmódját, kultúráját, és páratlan állatvilágát.

A szerző 1954 és 1964 között a BBC és a Londoni Állatkert jóvoltából évente ellátogathatott a trópusokra természetfilmet forgatni, élményeit naplójában is megörökítve. „Egy ifjú természettudós történetei” című könyve az első három utazás alapján készült. A kalandok folytatását„Utazások a múltba” címmel dolgozta fel. Jelen kötet ennek némileg átdolgozott, eltérő képanyaggal megjelent verziója. A könyv lapjain elkísérhetjük a fiatal Davidet Új-Guineára és a csendes-óceáni szigetvilágba, Madagaszkárra, illetve Ausztrália kietlen és barátságtalan északi területére, melyet a sokan csak az „Isten háta mögött” névvel illetnek. Az előző kötettel ellentétben ebben a három részben a szerző több időt és figyelmet szentel a helyi őslakosság szokásaira, kultúrájára, hiedelmeire.

A világ túlsó felére tett három utazás jó néhány évtizeddel ezelőtt történt. Attenborough szavai visszarepítenek minket egy olyan időszakba, amikor Új-Guinea és a csendes-óceáni szigetek egy része még a nyugati világ számára szinte teljesen ismeretlennek számított. Az első elbeszéléséből az is kiderül, hogy Új-Guinea belső vidékein a fehér ember akkor még látványosságszámba ment. Fény derül a számunkra meglehetősen furcsának ható rakománykultusz eredetére is, ami a fehér gyarmatosítók megjelenését követően terjedt el a csendes-óceáni szigetvilágban.

Az utazásokat mind a londoni állatkert szponzorálta. A kitűzött feladatok között nemcsak a filmezés szerepelt, hanem gyűjtőútként bizonyos állatok hazaszállítása is. A kötetben szereplő három útnak célja volt még távoli tájak kultúrájának megismertetése is. A gyűjtőutak kulturális aspektusa talán nagyobb szerepet kap, hiszen olvasóként a meglátogatott tájaknak nemcsak az élővilágába nyerhetünk bepillantást, hanem a kultúrájába is. David Attenborough és Geoffrey Mulligan voltak az első fehér emberek, akik megnézhették és filmre vették a tongai királyság egyik legszentebb eseményét, a kavaceremóniát.  De szó esik Új-Guinea talán utolsó kőbalta-készítőiről, a madagaszkári halottkultuszról és az Ausztrália északi részén élő kéregfestőkről. Nem egy olyan mítosz és szokás szerepel a könyvben, ami azóta már jó eséllyel feledésbe merült.

Természetesen egy állatkerti gyűjtőutakról íródott könyv lapjairól nem hiányozhatnak az állatok sem. A csendes-óceáni út egyik legfőbb célja a paradicsommadarak lefilmezése volt, így részletes bemutatót olvashatunk ezekről a rendkívül érdekes madarakról. A különböző fajok látványos násztáncát ma a YouTube-on bárki megnézheti, akkoriban azonban az őslakosokon és néhány arra tévedt európai felfedezőn kívül senki nem láthatta. Attenborough és Mulligan voltak az elsők, akik filmre vették ezt a látványosságot. A madagaszkári utazás főszereplője a titokzatos indri, avagy babakoto volt. Ez az állat a csak Madagaszkár szigetén előforduló makik népes családjának legnagyobb, egyben egyik legritkább tagja. A nyugati világból szintén kevesen pillanthatták meg őket korábban, a filmezésről és hangfelvételekről nem is beszélve. Az észak-ausztrál utazás fő célja a helyi sziklarajzok, illetve a már korábban említett kéregfestők lefilmezése volt, de sikerült lencsevégre kapni egy seregnyi ujjasludat is.

David Attenborough megkapó őszinteséggel és lelkesedéssel mutatja be ezeket az idegen tájakat, élőlényeket, embereket. Szavain keresztül fél évszázad távlatából is átsüt a felfedezés izgalma, a munkája iránti elkötelezettség és az alázat, amivel az ismeretlenhez közelít. Csak ajánlani tudom mindenkinek! A képekkel és térképekkel bőségesen illusztrált könyv kivételes utazásra invitál. Humorral és szeretettel megírt történetei révén újra és újra elámulhatunk természeti világunk lenyűgöző gazdagságán.

1 thought on “Utazások a világ túlsó felére – Egy ifjú természettudós újabb történetei”

  1. Laci szerint:

    Utazás a múltba címmel 1994 ben, eredeti nyelven pedig 1981 ben már megjelent ezzel az utazással kapcsolatos könyve.

Leave a Reply

Ajánlott bejegyzések