Az ajánlót írta: Ligeti Nikolett. Szerző: Jude Deveraux; fordította: Sóvágó Katalin. Budapest: Atheneum Kiadó, 2009.
Jude Deveraux művei közül több mint 35 könyv került fel a New York Times bestseller listájára, milliók rajonganak romantikus regényeiért. „Madame Zoya látógatói” című könyvében egy édes, romantikus, álomszerű történetet mesél el három középkorú nőről, akik lehetőséget kapnak arra, hogy a múltban változtassanak sorsuk alakulásán, netán teljesen új életet hozzanak létre.
“Ekkor Madame Zoya olyan szélsebesen kezdte pergetni a szavakat, hogy alig lehetett követni őket: – Annyi az egész, hogy vissza tudom küldeni magukat három hétre. Természetesen maguk döntik el, hova és mikor akarnak menni. Amint lejár a három hét, úgy térnek vissza, hogy itt közben egyetlen másodperc sem telik el. Akkor majd választaniuk kell. Megtarthatják a mostani életüket, vagy mehetnek tovább az új jövőben, amelyet maguknak teremtettek. Ám figyelmeztetnem kell magukat, hogy az új jövő kockázatos.”
A három hölgy első találkozása mintegy 19 évvel azelőttre datálódik. A szépreményű, feltűnő alakú balerina Leslie, az ígéretes, tökéletes szépségű modell Madison, és a bájos, kiemelkedő tehetségű festőtanonc Ellie 21 évesen, egy időben indul el a hírnév és gazdagság saját maguk által választott útján. Mikor negyvenévesen a sors újra összehozza őket, lelkileg kiüresedett, elégedetlen, boldogtalan emberek. A három különböző életű hölgy sorsa összefonódik, közösen látogatnak el egy Zoya nevű varázslószerű idős nőhöz, hogy segítségével életük egy-egy fordulópontjához visszatérve, ezúttal másképpen döntsenek. Három hetük van, hogy új döntéseket hozzanak – annak fényében, hogy már tudják, mi lett a jövő.
Ügyesen kell navigálniuk, hogy elkerüljék azokat a hibákat, amik a jelenhez vezettek, na de mi a jó döntés? A régi férj mellett maradni? Lemondani egy esküvőt? Nemet mondani egy telefonhíváskor?
Az írónő a három asszony élettörténetén keresztül vázolja fel, hogy mi emberek, és főképpen nők mennyire lehetetlen és méltatlan kapcsolatokban, szituációkban vagyunk hajlandóak benne maradni, mennyire kemény árat fizetünk a vélt boldogságért, és milyen nagy mértékig ragaszkodunk az áldozat szerepéhez. Segíthet abban is, hogy felismerjük, melyek azok a szerelmek, amelyekből azonnal menekülni kell, és melyek azok a kapcsolatok, ahol érdemes felvenni a kesztyűt, és egyszerűen változtatni a már berögzült szerepeken, kapcsolati játszmákon.
Nem lenne rossz egy ilyen lehetőség mindenkinek egyszer az életben! Rengeteg hibát, rossz döntést tudnánk helyrehozni, illetve kaphatnánk egy új esélyt egy boldogabb életre. Vagy mégsem?
