Az ajánlót írta: Sutáné Csulik Andrea. Szerző: Brian Selznick; fordította: Dunajcsik Mátyás. Budapest: Libri Könyvkiadó, 2012.
Már a cím visszavisz bennünket 200 évvel ezelőttre (1930-as évek). Megidézi a felvilágosodást, amikor az óramű, a gép a változás jelképe is volt. Az anyag győz a szellem felett. Az óramű a teremtés emberi reprodukciójává válik. A könyv nem csak témájában játszik el az óraművel, hanem a szöveg is ilyen óramű. A szerző szerint minden megszámolható, az ő mondatai is, amelyeknek megvan a helye és a szerepe is. A műben három korban mozgunk: az óramű, az automata a tudományos fejlődésbe vetett hit első korszakát hozza be, amikor a gépek megváltoztatták világképünket. Amit megjavítok, megépítek, az az enyém, mint Hugo automatája.
A némafilmes a második ilyen kor, a századforduló képi megvalósulása, amikor kirobbantak a pozitív tudományok. A filmmel a valósághoz való hozzáférés új útja nyílt meg. Nem csak eljutni lehet mindenhova, hanem minden megmutatható a tárgy, dolog jelenléte nélkül olyan közelről, más szemszögből, ahogyan sosem látnánk. Hugo számára is a mozi jelenti azt a varázslatot, az álmok világát, amibe el tud vonulni sanyarú élete elől. A könyv cselekményének jelenideje ezeken a korokon túl játszódik, szereplői a Nagy Háború és a gazdasági válság áldozatai. Még előtte vannak a második világháborúnak, de megérezték, hogy az ember nem ura sorsának. Vannak tapasztalatok, amelyek nem leírhatóak, nem átadhatóak. Hugó pedig a párizsi pályaudvar szükséglakásában éhezve, dolgozva, iskolázás nélkül tengeti az életét. Egyetlen célja az automata megjavítása, mert ha ez sikerül, akkor saját életét is helyreállítja. A másik főhős, Melies filmes karrierjét a háború derékba töri. Azt mondja magáról, hogy ő az álmok színrevivője. Filmjei azonban valóságként jelennek meg a nézőknek, akik énjük rejtett lényét találják meg a filmre vitt álmokban. A humor és a kreativitás lehel életet a determinált gépbe. A másik gépbe, az emberautomatába Hugo várakozása vetít több értelmet. Hugo abban a korban van, amikor még tud és akar hinni abban, hogy létezik a valóságnak egy olyan rendje, ami túlmutat magán. Az óraszerkezet megjavítása nem csak egy tárgy helyreállítása, hanem az apjával való kapcsolat helyreállítása is: a gép képes üzenni. Két dolgot is üzen: az egyik kifejti Isabelle-nek. Mindenkinek helye, szerepe van a világban. Hugo nyomorúságos sorsa nem véletlenszerű, hanem értelemmel bír, ha megfejti az üzenetet. Szép lassan minden szál összeér: Hugo családra lel, Melies visszatérhet a közönségéhez, és egy klasszikus happy anddel záródik.
A regényben a képek nem illusztrációk, segítik előre vinni a történetet. A regényből készült film is nagyon jó, magáért beszél.
