A karanténnapok hordaléka
Rendhagyó kötetet jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó tavaly. Egy csokorba gyűjtötte a legkülönbözőbb hivatású emberek azon írásait, melyek abban a két hónapban születtek, amikor 2020-as koronavírus-járvány Magyarországon az első két hónapos bezárkózást tette szükségessé.
Tanár, újságíró, közgazdász, szociológus, író, költő, föld- és népművelő , grafikus és pszi-kutató, s még sorolhatnám annak a 37 alkotónak a foglalkozását, akik vállalkoztak arra, hogy megosztják az olvasókkal, hogyan élték meg ezt a két hónapot. Így született meg A karanténnapok hordaléka. Két dolog köti össze a kötetben megjelenő alkotókat: mindannyian a Könyvkészítők Informális Fórumának tagjai, és mindannyian egyek közülünk, akik átéltük ezeket a napokat. Semmiféle strukturáltság nincs a könyvben, hacsak az nem, hogy az írások a szerzők neve szerinti betűrendben követik egymást egy szerkesztői előszó után. Így szabadon kapcsolódik egymásba a vers és a novella, a grafika, a fotó és a festmény.
Borzongató érzéssel szemezgettem az írások között. Arra gondoltam, hogy hasonlóképp olvashatja az idősebb nemzedék a második világháborút feldolgozó irodalmat is. De amíg a második világháború nekem történelem, ez a világjárvány – ha úgy tetszik, egy másik világháború –, a mindennapjaim része. Közösek az élményeim ezekkel a szerzőkkel. Közösek a szorongásaim, a félelmeim, vagy éppen a hétköznapi tevékenységeink. Az utánam következő generációnak pedig ez lesz történelem. Okulnak-e ők a ma történéseiből? Okultunk-e mi a második világháború szörnyűségeiből?
Kérdések, melyek engem foglalkoztattak a kötet kapcsán. Másokat bizonyára más gondolatok kerítik hatalmukba olvasás közben. Abban azonban biztos vagyok, mindannyiunkban visszhangra találnak a könyvben szereplő írások.
Írta: Feketsné Kisvarga Anita