Írta: Tari-Székely Karola
2020. január 3-ig még látható a kiállítás Népház utcai fiókkönyvtárunkban.
Mi végre is van a könyvtár, ha nem azért, hogy összehozza a művészetek szeretőit az olvasóval, bevezessen a tudományok világába, szórakoztasson, többé, szebbé tegye hétköznapjainkat? Ezen okokból kiindulva rendeztük meg 2019. október végén a József Attila Megyei és Városi Könyvtárban Kerti Károly György kiállítását. A kiállítás anyagán végighaladva megcsodálhattuk a haikuval vegyes festői remekeket. A rákészülést Weisz Péter lenyűgöző gordonka játéka, valamint Kövesdi Mónika művészettörténész részletes történeti bemutatása adta, melyben a kiállító művész életútját mutatta be a kor művészeti életének tükrében.
“kavicsot dobsz át
évgyűrűid peremén
csobbanással mérsz”
A neves alkotó festményeinek, grafikáinak és verseinek válogatása került fel a könyvtár falaira. Bár a képek egyikét sem fűzi szoros kapcsolat a hozzárendelt haikukhoz, az összhatás mégis lebilincselő. A festmények jelentős része tájkép, melyek inspirálója több esetben a művész lakhelye, Tata, de akadnak Horvátország tájait megörökítő alkotások is. A festmények, melyeken Kerti Károly György a táj ihlette csendet kívánta rögzíteni, mély nyugalmat árasztanak. Azok megfigyelése azt diktálja nézőjétől, hogy lassítson egy kicsit, majd csak ezután jöhetnek a haikuk és a mély gondolatok. A haiku fő jellemzője: mélyenszántó gondolatok rövid, tömör kifejezése. Ahogy az alkotójuk vélekedik erről a japán versformáról: „Nagyon megtetszett, hogy 17 szótagba hogy lehet egy világot belegyömöszölni”. Számos ilyen verset olvashatunk Kerti Károly Györgytől, mely húsz év munkájának „bőtermő gyümölcse”, azok mindegyike elgondolkodtató, megindító. Mégis, ha ki kellene egyet választanom ezekből, a következő lenne az:
„bár kirak mindent:
mécses, virág, táskája
nehezebb mint volt”
