A könyvajánlót írta: Suller Ildikó Tünde
Végzős gimnazista lehettem, amikor egy osztálykiránduláson hosszas beszélgetést folytattam a kémia tanárunkkal. Ekkortájt jött ki a Bonanza Banzai harmadik albuma, a főcímdalát (1984) gyakran játszották a médiában. – Tudod-e, Ildi, hogy ez a dal eredetileg egy regény címe? – kérdezte Szénási tanár úr. –Igen! – Mondtam – és el szeretném olvasni! Erre ő: – Nekem két példányom van belőle, az egyiket neked is adom!
Így lettem boldog tulajdonosa, és lelkes olvasója ennek az elhíresült disztópiának. Ha azt mondom, hogy kemény volt egy lázadó kamaszlánynak, akkor keveset mondtam. Minden porcikám tiltakozott a totális elnyomás ellen! A tökéletes alkalmazkodást hazugságokkal, félelemkeltéssel, kegyetlenkedésekkel érték el, gondolatrendőrséget alkalmaztak, kialakították az újbeszél nyelvet, melynek szókincse évről évre, folyamatosan csökkent. Szerelmi szála is volt a történetnek, ami tiltott lévén nem vezethetett máshová, mint lelepleződéshez. (2007-ben Ákosnak megjelent egy maxi cd lemeze, Minden most kezdődik el címmel. Ennek a dalnak a szövege, hangulata azóta mindig felidézi bennem a szerelmi történet szomorú végét.)
Később, néhány év múlva, Nyíregyháza egyik fiókkönyvtárában dolgoztam. Sok nyugdíjas olvasó volt, mert a művelődési ház könyvtárat, nyugdíjas klubot egyaránt befogadott. Egyik délután egy kedves idős hölgy hangosan méltatlankodva tette le a pultra egy könyvet, hogy ugyan, mik mentek itt kérem, Kínában! – Kína? – kérdeztem. – Elolvasom…
-Á! Kedvesem! Nehéz lesz az még magának!
Nem volt. Mert mondanom sem kell, elolvastam. (Természetesen minél jobban le akarják beszélni valamiről, az ember lánya annál inkább meg akarja tenni.) A regény tökéletes párhuzamot mutatott az „orwelli” világgal. Sőt! „Mao Ce-tungnak sikerült a valóságban túlszárnyalnia Orwell fantáziáját: az a tömény borzalom, amit a kommunizmust a keleti despotizmussal ötvöző Mao a föld lakosságának egynegyedére zúdított, páratlan a történelemben.” (forrás: https://moly.hu/konyvek/jung-chang-vadhattyuk).
A Vadhattyúk, Jung Chang alkotása, a kínai történelem egy szelete három nemzedék életén keresztül. Három nő élettörténete. Családregény, amely tökéletes korrajz is. A keleti kultúra, életmód, szokások, konvenciók… habzsoltam az oldalakat. A szerző nagymamájának gyermekkorában még élt a lábcsonkítás ősi szokása, (a nagylábujj kivételével a lábujjakat eltörték, a lábfejet szorosan elkötötték) melynek következménye egy picike, fura formájú lábfej lett. Ott ezt tartották szépnek, a selyemcipőbe bújtatott lábú lány léptei különlegesek voltak. Óriási felháborodást keltett bennem természetesen, mint minden, ami a nők alacsonyabb rendűségét hirdette, de ez a mű nem csak a feminista énem ellenére tört, a szabadság és az igazságosság földbe tiprása is volt. Minden, a józan ész ellenében.
Mindkét mű számos kiadást megért, szeretettel ajánlom őket!
Bonanza Banzai: 1984 (dalszöveg és klip egyben)
Ákos: A 101-es szoba (dalszöveg és klip)
Minden most kezdődik el
