Az ajánlót írta: Adorján Mária. A könyv szerzője: Kurt Vonnegut; fordította: Békés András. Budapest: Helikon Kiadó, 2016.
Két okból ajánlanám a könyvet minden felnőtt olvasónak. Napjainkban nagyon sok könyv (regények, visszaemlékezések, szakkönyvek) jelenik meg a nácikról, koncentrációs táborokról. Vonnegut könyve 1962-ben jelent meg először, alig 16 évvel a háború után. Ha a napjainkban, az egy emberöltővel később megjelenő könyvek ilyen sikeresek, talán érdemes elolvasni egy régebbi, akkor éppen olyan nagy érdeklődésre számot tartó művet. A másik ok Vonnegutnak kiváló, fekete humora van. Néha abszurdnak is nevezik a történeteit sajátos látásmódja miatt. De nagyon kevés író tudja azt, amit ő, hogy olvasod a könyvet és éppen jót nevetsz, de még abban a pillanatban megállsz, megdöbbensz, mert rájössz, hogy tulajdonképpen a legnagyobb tragédiát olvasod.
A mű eredeti címe „Ki kér gonoszt?” volt. Csak az 1966- os második kiadásban változtatták Éj anyánkra, ami Goethe Faustjábóll vett idézet. „Fény és sötétség ugyanazon érem két oldala. Egymás létezését megerősítő paradoxon” Szántó
A történet röviden annyi, hogy a második világháború idején Howard Cambell Jr, amerikai kém náci háborús bűnösként várja tárgyalását egy izraeli börtönben. Ő meséli el életét, hosszabb, rövidebb novellák formájában. Náci háborús bűnösöktől idéz, olvashatunk a Sonderkommandóról, hogyan születettek propagandaanyagok, háború után háborús bűnösök mentegetőzése: „Parancsra tettem.” Mindez néha olyan abszurd formában történik, hogy törheted a fejed, hogy ilyen hogy fordulhat elő, – és ha nem mind valóság, akkor mennyi az?
Az második kiadás nagyjából két oldalban különbözik az elsőtől. Ez a szerző előszava. Ha nincs kedved elolvasni a könyvet, ezt a két oldalt akkor se hagyd ki. Egy rendkívül érdekes történet arról, hogy került a fiatal Vonnegut Drezdába hadifogolyként. Mi történt a várossal, a hadifoglyokkal az amerikai bombázások miatt. Miért jut az író arra a következtetésre, hogy ha német lett volna, valószínűleg azt tesz, amit ők. Talán éppen ezek a drezdai élmények indították al Vonnegutot azon az úton, hogy író legyen.
