Az ajánlót írta: Ligeti Nikolett. Szerző: Nick Hornby; fordította: M. Nagy Miklós. Budapest: Európa Könyvkiadó, 2014.
Nick Hornby „Hosszú út lefelé” című könyve félig cinikus humor, félig kesernyés dráma, melyben az íróra jellemző humorral komoly témáról beszél nem is teljesen komolytalanul. Fontos azonban tisztázni, hogy nem mélylélektanról, hanem egy szórakoztató fekete komédiáról van szó. Intenzív, vidám, provokatív és megindító regény, mely tele van élettel.
A történet egy teljesen abszurd szituációból indul ki: Londonban, szilveszter éjszakáján, egy toronyház tetején véletlenül négy öngyilkosjelölt találkozik. És bár az öngyilkosság nem egy csoportos elfoglaltság, mégis azzá válik, főleg hogy mindannyian úgy határoztak, hogy London híres Öngyilkosok Háza tetejéről akarnak leugrani, méghozzá a szuicid hajlamúak között nagy népszerűségnek örvendő éjszakán, szilveszterkor. A részt vevők némi udvariaskodás után – hogy ki ugorjon elsőnek – végül nem mernek élni a lehetőséggel, hogy megtegyék.
S hogy kik ők? Martin Sharp jóképű tévésztár volt, amíg egy meggondolatlan szerelmi kaland, egyetlen éjszaka egy kiskorú lánnyal börtönbe nem juttatta, s most élete romokban hever: felesége elhagyta, gyermekeivel nem találkozhat, s egy vacak tévécsatorna vacak műsorát vezeti.
Maureen jó húsz éve nem csinál semmi mást, csak magányosan gondozza súlyos fogyatékkal élő fiát, s most úgy gondolja, ennyi elég volt neki ebből az életből, amelyben úgysem történhet semmi izgalmas.
Egy gazdag politikus elhanyagolt lányát, a tizennyolc éves Jesst elhagyta a fiúja. Úgy tűnik, ő csak hirtelen felbuzdulásból, no meg néhány Bacardi Breezer hatására akar ugrani.
Az amerikai JJ, aki jelenleg pizzafutár, korábban tehetséges rockzenész volt, már-már beindult a karrierje, de aztán felbomlott a banda, s úgy érzi, zenélés és a koncertek extázisa nélkül értelmetlen az élete.
Ez a fura társaság miután rájön, hogy igazából nincs merszük az öngyilkossághoz, és B tervvel egyikük sem készült, együtt elindulnak egy partira megkeresni Jess fiúját. Nem igazán valószínű történet, igaz? Majd valahogy együtt maradnak, egyfajta terápiás csoporttá alakulnak, és igyekeznek megoldást keresni egymás problémáira. Úgy döntenek, hogy öngyilkos szándékukat néhány héttel elhalasztják, helyette felkerekednek, és megpróbálják együtt megkeresni az élet értelmét. Mindezt a négy szereplő felváltva, saját szemszögéből meséli el.
Végső soron ez egy életigenlő könyv, hiszen a szereplőknek meg kell tanulniuk elfogadni azt, hogy bizony sokszor elesünk, de azért igenis tehetünk, hogy felállás közben “felszedjünk” magunkkal valamit, így nem volt hiábavaló az esés.
„Az életedben egyetlen dolgot nem tudsz megváltoztatni: azt az öt másodpercet, amíg zuhansz lefelé a tetőről. Minden másra képes vagy.”
