A könyvajánlót írta: Sutáné Csulik Andrea. Szerző: Timo Parvela. Fordította: Bába Laura. Budapest: Cerkabella Könyvkiadó, 2012.
A Szerencskerék a trilógia harmadik kötete. Csakúgy, mint az első két kötet, a Mérleghinta és a Körhinta megtanít valamire, ami nélkül nem is tudunk élni. Ezekből megtudhatjuk, hogy kivel érdemes barátkozni, és mit kell nekünk is tenni ahhoz, hogy valakinek a barátja lehessünk. Keresni kell, és nem szabad feladni, ahogy Pí sem adta fel, mert ha sikerül, minden értelmet nyer.
A várakozás valakire, vagy valamire egyre nehezebb nekünk, minden most kell, és nem értékeljük azt az időt, amíg várunk. Pedig nekünk is meg lehet tanulni élvezni a sokféle időt. Újra meg kell tanulnunk, milyen jó várni egy ajándékra, egy almára, egy barátra. De van, aki nem javul, ahogyan a hórihorgászok sem figyelnek egymásra, és nagy sietségükben a fontos dolgok elúsznak mellettük. Nekik az idő csak a kapkodást jelenti, a feladatot, és észre sem veszik, ha lemaradnak valamiről.
Pedig aki figyel, megváltozhat az élete. A harály türelme végtelen, és csodálattal nézi a fölötte repülő madarakat minden nap. Végül észrevesz valamit és minden megváltozott: teljesült a legnagyobb vágya, miközben ő csak máson akart segíteni. A csirkának van ideje várni, nőni, és ha bízni is tudunk egymásban, szerencsénk is lesz. A Szerencsekerék mindennek a beteljesülése, tanulsága és végkifejlete. Együtt örülünk a korábbi részekből megismert szereplőkkel, velük izgulunk, és várunk. A palackposta útját az olvasó kénytelen lélegzet-visszafojtva figyelni. Vajon észreveszik a hórihorgászok a vízen ringatózó üveget? Célhoz ér vele a harály? Elegendőnek bizonyul a gyermeki hit a lehetetlennek tűnő kívánság beteljesüléséhez? Végre egy könyv, ami mer fontos dolgokról – például barátságból fakadó boldogságról mesélni – nem csak gyerekeknek.
