Az ajánlót írta: Szilassi Andrea. Szerző: Andrea Hirata, fordította: Szántó András. Budapest: Geopen Kiadó, 2013.
Andrea Hirata indonéz író első regénye 2013-ban jelent meg a Geopen Kiadónál. Azóta is várom a továbbiakat, amelyeket sajnos, egyelőre nem fordítottak még le magyarra. Nálunk “A végletek szigete” címet kapta ez a könyv, amelynek eredetileg “A szivárványcsapat” volt a címe. A regény világszerte nagy sikert aratott, filmet is forgattak belőle.
Az ásványokban gazdag, meseszép indonéz szigeten, Belitungon az ónkitermelés mindennél fontosabb, ezért prioritást élvez. Ugyanakkor a helyi iskola fenntartása, fennmaradása érdekében sok-sok küzdelmet kell megvívnia az igazgatónak és a tanítónak. Bu Mush, a tanító eredetileg varrónőként dolgozott korábban. Megismerhetjük egy mindössze 10 fős osztály gyermekeinek számunkra különleges, egzotikus világát, az iskolába járás viszontagságait a küzdelmes mindennapokat valamint a szerelem boldog és fájdalmas pillanatait. Andrea Hirata is egyike volt ezeknek a gyermekeknek, a “Szivárványcsapatnak” tehát a regény saját tapasztalatain alapul.
Mondanom sem kell, ez az iskola egészen más tanrend alapján képezi a gyermekeket, itt a virágok gondozása is kiemelt feladat, sőt mi több, a krétát is a gyermekeknek kell beszerezni a helyi piacon. Habár az iskolaépület erősen lerobbant állapotban van, a körülötte látható növényzet mégis csodaszéppé és vonzó hellyé varázsolja az iskolát a gyerekek és nevelőik előtt. Mindazonáltal a szegény körülmények ellenére mégis formálódnak kiugró tehetségek a tanítónő munkája nyomán.
Ez a regény rendhagyó módon úgy végződik, hogy az is kiderül a végén, hogyan alakult később az élete a Szivárványcsapat diákjainak, tanítójuknak és az igazgatónak. A regény megjelenését követően Bu Mush tanítónőt kitüntetésben részesítette az állam hősies helytállásáért, áldozatos munkájáért.
