Az ajánlót írta: Adorján Mária. Szerző: Bill Bryson, fordította: dr. Pécsi Tibor. Budapest: Akkord Kiadó, 2019.
Bryson amerikai író, újságíró, humorista. 1951-ben Iowában született, de élete jelentős részében Angliában élt. Nagy tudású, érdeklődő szellemű ember. Írt útikönyveket: (Egyik lábam itt, Hátizsákkal a vadonban.) De írt Shakespearről, a magánéletről, az (angol) helyesírásról. 2004-ben született a ”Majdnem minden rövid története”, amit Angliában sokan az évtized legjobb könyvének tartottak. Ebben a művében az emberi testet mutatja be, természetesen a tőle megszokott hitelességgel, érdekesen és szórakoztatóan.
Először megismertet bennünket azzal, hogy mennyit ér, és miből áll egy ember. Elmeséli, hogy gyermekkorában azokat az anyagokat, amelyekből testünk felépül, a biológiatanára mindössze 5- 15 dollárra taksálta. 2013-ban a cambridge-i Tudományos Fesztiválon egy népszerű színész „árát” számolták ki. Az az 59 elem, amiből testünk felépül, kicsivel kevesebb, mint 100.000 font, és újabb 100.000 a „munkadíj és az ÁFA”. Emellett még rengeteg érdekességet közöl, többek között: „Vitathatatlan ez a legmegdöbbentőbb dolog velünk kapcsolatban, élettelen alkotórészeink gyűjteménye vagyunk, csupa olyan dolog, ami egy sárkupacban is megtalálható.” … „Nagyjából 7 milliárd-milliárd-milliárd, azaz 7 oktrillió atomból állunk. Senki nem tudja megmondani, hogy ez a hétmilliárd-milliárd-milliárd atom miért érez késztetést arra, hogy testünkké összeálljon?” Ezután sorba veszi testünket. A kültakaróval (bőr, szőr kezdi). Itt is tudományosan leírja, ami bőrünkről tudható, de közben rájövünk, hogy számtalan dolog van, amit tulajdonképpen tudunk, de valójában soha nem gondoltunk rá. Egy példa: A bőr magától sohasem szakad el. Ha szétszakad, az külső hatás, pl. vágás következménye.
Sorra veszi felülről lefelé, kívülről befelé testünk részeit. ( A fejtől a lábig) s ugyanilyen alapos mégis szórakoztató leírást ad mindegyikről. Még néhány zárófejezet van: A kezdetek – Betegségek – Jó és rossz gyógyszerek – és végül Bevégeztetik… Ezekből is számtalan érdekességet tudhatunk meg. Például: A várható átlagéletkor 1950-ben férfiaknál: 48,1 év, ma: 70,5 év. Nőknél 1950-ben 52,9 év volt, ma 75,6 év. Akkor is éltek idős emberek, a különbség egyik fő okát a gyermekhalandóság jelentős mértéke adja, ami az elmúlt évtizedekben folyamatosan javuló tendenciát mutat. S azt is megtudjuk, amit kutatók már többször hangsúlyoztak: napjainkban ezen a területen sincs jelentős különbség a fejlett és az úgynevezett fejlődő országok között. „Két dolgot mondhatunk meggyőződéssel a világban manapság tapasztalható várható élettartammal kapcsolatban. Az egyik, hogy a gazdagság valóban segítséget nyújt.” Azonos életmódnál (táplálkozás, sport, edzés, alvásidő) akinek nincs pénze a bankban, az 10-15 évvel rövidebb ideig él. Az azonos életmód ellenére ez óriási különbség, és senki sem tudja megmagyarázni” A másik fontos dolog, hogy a szeretet meghosszabbítja életünket.
És végül, egy évszázaddal ezelőtt 100 emberből csak kb. egyet hamvasztottak el (angol, amerikai adat). Ma 40%-nál többet. Akiket eltemetnek, azok általában 15-40 év alatt oszlanak fel. Balzsamozással még hosszabb idő ez, tehát előfordulhat, hogy a test még létezik, amikor már senki sem emlékszik rá. „Az elhamvasztott test után körülbelül két kilogramm hamu marad. És ezzel végünk. De jó volt, ameddig tartott, ugye?”
“Számítani lehet kuncogásra, felhorkanásra, felröffenésre, hangos nevetésre és a felismeréstől való megrázkódtatásra.” – Sunday Times
Mindezekért ajánlom a könyvet minden érdeklődő olvasónak”
