Globális öngyilkosság – bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik
Az amerikai prózaíró és filozófus Jonathan Safran Foer már második könyvében „pásztázza” a környezetvédelem témáját. Manapság, amikor a klímaválás egyre fenyegetőbb és mind közelebbi veszéllyé vált, szükség van arra, hogy ne csak a szűkebb szakmai közönség foglalkozzon a témával, hanem valamennyi, a jövőért felelősséget érző ember tegyen meg minden tőle telhetőt aztért, hogy a globális felmelegedés és az ennek következtében begyűrűző számos, emberiséget fenyegető veszély elhárítására megoldást találjon. A szerző ebben a témában nyújt segítséget az olvasóknak, amikor közérthető stílusban, tanító, felvilágosító szándékkal mutatja be miképpen lehetséges a tétlen közöny legyőzése? Mit tehet az átlagember az Föld megmentése érdekében? Sokkoló, tényfeltáró részletek bemutatásával, szépírói eszközökkel, ugyanakkor tudományos tényekkel igazolva a leírtakat, gördülékeny stílusban, érzékletes módon, gyakorta megrázó, megható, személyes történetekbe ágyazottan ír a klímaválságot körülvevő, a közhiedelembe bevésődött félelmekről, az éghajlatváltozás okairól, következményeiről és a negatívumok elhárításának lehetőségeiről.
Öt nagy fejezetbe (Hihetetlen; Hogyan akadályozzuk meg a legnagyobb kihalást?; Az egyetlen otthon; Vitában a lélekkel; Még élni) rendezte az értékes tudnivalókat. Történelmi példákkal mutatja be, hogy a Föld „gyilkolása” már négyezer évvel ezelőtt megkezdődött (Kimúlások könyve), majd a második világháború idejébe vezet el, és az ötvenes évek Amerikáján át, saját családjának történetével is érzékelteti milyen hatalmas fejlődésen ment át a világ, napjainkig. A technikai fejlődés, például az elektromos hálózatok mindent átszövő rendszere befolyásolják az időjárást és olyan mértékben alakították át a természeti jelenségeket, amelyek emberiség elleni vészhelyzeteket idéztek elő. Az emelkedő tengerszint, az egyre erősödő szuperviharok, a súlyos aszályok, a fogyatkozó vízkészlet, az óceánok növekvő halottzónái, a kártékony rovarok termést elpusztító inváziói, erdők és fajok eltűnése mind az emberi létezés ellen hatnak. A szerző személyes emlékei alapján arra mutat rá, hogy amíg a dédszülei, vízvezeték nélküli faházakban laktak, neki manapság már minden olyan „találmány” a rendelkezésére áll, amely a felgyorsuló világban az életét könnyíti meg, de vajon elengedhetetlenül szükség van -e a mindennapokban autóra, kell -e a világban repülőgépekkel utazni? A fogyasztói társadalom „dob el és vegyél helyette újat” „alattomos” szlogenjére utalva, arra irányítja a figyelmet, hogy az emberek ezzel a felelőtlen magatartással is folyamatosan pusztítják a környezetüket.
Szerző: Jonatha Safran Foer. [Budapest] : Helikon, 2020
Forrás: kello.hu
Ezer éjszaka nélküled
A romantikus történet főszereplője, a fiatal zongoraművésznő, Sofia már pályája elején hangos sikereket ért el. A külső szemlélő számára magánélete is tökéletes, Andreával kötött házassága biztos szerelmi alapokon nyugszik. Mindezek ellenére az asszony hátat fordít addigi életének, és Oroszországba megy, mi több, szinte elmenekül a férje elől. Orosz barátnője, Olja érzi, hogy valami nincs rendeben Sofia magánéletében, de mindaddig nem akarja faggatni, amíg egy napon lelkitársa önmagától megnyílik előtte. Elmeséli, hogy bevallottan hisztis természetének következtében Andrea motorbalesetet szenvedett és sokáig úgy tűnt, soha többé nem fog tudni járni. Ekkor jelent meg a házaspár életében egy régi barát, Tancredi, aki felajánlotta segítségét, és elkísérte a házaspárt Mishuna Torkama japán professzorhoz, aki egy őssejtes gyógymóddal visszaadta Andrea régi életét. Mindeközben Tancredi folyamatosan udvarolt Sofiának, aki bármennyire szerette volna ezt elhárítani, nem tudott ellenállni a férfi kedvességének. Andrea valamit megérzett ebből és ezután maga is „kikacsintgatott” a házasság szent kötelékéből. Ekkor hagyta maga mögött Sofia Olaszországot és utazott el Oroszországba, hogy ott tovább csiszolja zongoratudását és önmaga előtt is tisztázza a két férfi iránti érzelmeit. Miután megvallotta Oljának, Tancredihez fűződő „kapcsolatát” úgy dönt, hogy visszatér férje mellé, és megkísérli kitörölni szívéből a másik férfi iránti érzelmeit. Azonban miután hazatér, férje telefonjában olyan szerelmes üzeneteket talál, amelyek bizonyossá teszik, hogy Andrea szívét már egy másik nő foglalta el. Sofia ezután már lelkiismeretfurdalás nélkül átadja magát a Tancredi iránti szerelmének, mindez a zongorajátékára is inspiráló hatással van, mert ezután lélegzetelállító futamokkal nyűgözi le a hangversenytermek hallgatóságát.
Szerző: Federico Moccia. [Budapest] : Ciceró, cop. 2020
Forrás: kello.hu
Az auschwitzi könyvtáros
A megrendítő, valós történelmi tényekre és ténylegesen élt személyekre felépített regény előszavában a történet címszereplőjének ihletője, a még napjainkban is élő, Dita Kraus írt szívbemarkoló sorokat. Ebben arról tudósítja az olvasókat, hogy Antonio Iturbe egyfelől gazdag képzeletének „alapanyagából”, másfelől a Dita által elmondott történésekből építette föl regényét, amely ekként, nem dokumentumkötetként, hanem egyértelműen szépirodalmi alkotásként olvasható.
Auschwitz-Birkenau lágerében, 1944. januárjában kezdődik a történet, amikor a Kraus házaspárt és kamaszodó kislányukat ide deportálják a zsidótörvény miatt. A táborban egy Alfred Hirsch nevű ember, már-már a lehetetlent valósította meg, amikor iskolát szervezett a gyerekeknek. Mindezt az SS-tisztek tudta nélkül kellett működtetni és Dita, akinek édesapja becsempészte a kofferükbe, Thomas Mann Varázshegy című művét, ezzel a világhírű regénnyel teszi le, a valaha létezett legkisebb könyvtár alapjait. Összesen nyolc darab könyvet birtokol a kis csapat és a kislány mindent elkövet annak érdekében, hogy megőrizze a könyveket. Mit sem törődik a rá leselkedő veszéllyel, azzal, hogy ha az általa rejtegetett olvasmányokat felfedezik a kápók, akkor ez akár az életébe is kerülhet. Így válnak a túlélés eszközévé, jelképévé ezek a kötetek, amelyek sorában egy matematikai szakkönyv is található. Dita a ruhája belsejébe varrt zsebekben, majd a gyerekbarakk padlója alá rejtve őrzi az olvasói számára felbecsülhetetlen értékű köteteket, mindvégig, amíg a tábort 1945. májusában felszabadítják az angolok. Közben pedig életre kel a tábor félelmetes és iszonytató élete, többek sorában dr. Mengele alakja is élesen kirajzolódik a gyilkos tekintetű alakok sorából, de Dita élni akarása, bátorsága valahogy mindig átsegítik az életveszélyes helyzeteken is. Igaz, értékes barátnőre talál, Margit személyében, akit nővérének tekint, és akivel a háború befejezése után is tarja a kapcsolatot. Dita szülei meghalnak a lágerben, így amikor a tábor felszabadul és haza indulhatna, már nincs, aki elkísérje őt, csupán a könyvek maradtak meg neki, „akik” segítették a borzalmak túlélésében. A forrásjegyzékkel és a regényben szereplő személyek rövid életrajzi adataival kiegészített megrázó, értékes történetet érdemes 16 éves kortól ajánlani, mert a fiatal korosztály hiteles képet kaphat a koncentrációs táborok rettenetéről és a túlélők rendíthetetlen hitéről.
Szerző: Antonio Iturbe. Pécs : Alexandra, 2020
Forrás: kello.hu
Az Androméda evolúció
Eredetileg 1969-ben jelent meg Amerikában Michael Crichton Az Androméda-törzs című, debütáló techno-thrillere, mely világszerte nagy sikert aratott. A műholdszonda által Földre hozott gyilkos vírus pusztítását leíró regény 1972 óta többször is megjelent magyarul 2008-ban – a szerző halálának évében – tévésorozat is készült a mű alapján. A mára már klasszikussá vált regény félszázados évfordulójára Daniel H. Wilson sci-fi író, a robotika szakértője készítette el annak folytatását (Crichton özvegyének felkérésére).
A történetben is ötven évvel azután járunk, hogy a titokzatos földönkívüli anyag néhány óra leforgása alatt egy arizonai városka, Piedmont szinte teljes lakosságát kiirtotta (két ember kivételével), és kirobbantotta minden idők legnagyobb egészségügyi válságát. Az emberiség pusztulását akkor csak egy maroknyi kutató önfeláldozó munkája akadályozta meg. Az azóta eltelt évtizedek alatt a nagyhatalmak mind a Földön, mind a világűrben dolgoztak, titkos laboratóriumokban az Androméda-törzs titkának megfejtésén és lehetséges felhasználásán. Eközben az Őrszem névre keresztelt projekt azt kutatta világszerte, hogy nem bukkan-e fel a vírus ismét valahol a földgolyón. Aztán a brazil őserdőben, annak egy szinte érintetlen részén, pontosan az Egyenlítő vonalában egy furcsa anomália jelenik meg. Viszonylag nagy területen, hirtelen elpusztulnak a fák, s az így létrejött alakzatot még a műholdak is érzékelik. Ráadásul a forrónak tűnő objektum terjedni kezd, s a közelében halott embereket érzékelnek. Később kiderül, ezt az anomáliát is egy lezuhant – ezúttal – kínai műhold okozta, s hamar egyértelmű lesz a kutatók számára, hogy az Androméda-törzs mutációjáról van szó, mely sokkal virulensebb, mint a korábbi változat. Az Őrszem projekt vezetője, Stacy Hopper ezredes utasítására ismét egy csapat tudóst küldenek a karanténzóna mélyére, hogy megállítsák a terjedést. A nemzetközi Futótűz-csapat tagjai: a kínai tajkonauta és orvos, Peng Vú, a kenyai geológus, Harold Odhiambo, s három amerikai személy, Didhi Vedala nanotechnológus, Eduardo Brink őrmester és a tartalékoslistán lévő James Stone, aki nem más, mint az ötven évvel ezelőtti események egyik kulcsfigurájának, Jeremy Stone-nak a fia. De vajon sikerül megakadályozni az újabb katasztrófát?…
Szerző: Michael Crichton Daniel H. Wilson által. Pécs : Alexandra, 2020
Forrás: kello.hu
A temető könyve
A sötét éj leple alatt tört rá a Jack nevű gyilkos arra a családra, amelyet kiirtani készült. Terve sikerrel is járt: megölte a szülőket és a lányukat – a totyogós korban levő kisfiú azonban különös módon megszökött, míg ő mészárolt. A baba – engedve nyughatatlan természetének – egyszerűen kisétált a házból, s meg sem állt a közeli temetőig. A kisgyermek azonban nem néma sírokat talált az elkerített helyen: a kövek, ösvények, kripták között az elhunytak árnyai jöttek-mentek, köztük a néhai Owens házaspár szellemduója is, akik felfigyeltek az elhagyatott fiúcskára.
Már épp magára hagynák, amikor megjelent Jack, hogy vele is végezzen – Owensék pedig úgy döntöttek, megmentik, sőt örökbe fogadják őt, akit eztán Senki Owens néven ismert a temető népe. A fiú ugyanis ott marad a holtakkal, akik megdöbbentő módon befogadják és gondoskodnak róla. Senki – azaz Sen – lassan megismerkedik az egyáltalán nem kihalt túlvilág lényeivel és veszélyeivel. Ám a halottak világának egyik borzalma sem hasonlítható ahhoz, ami ott várja őt, a borostyánnal befutott falon túl…
Szerző: Neil Gaiman. [Budapest] : Agave Kv., 2020
Forrás: kello.hu
A legfontosabbat utoljára hagytam
Szentesi Éva rákbetegségéről már egy előző könyvében, a Hamvaimból címűben is számot adott. Abban a kötetében vallott arról a 2013. decemberében indult „Canossáról”, amelynek végén „megbocsátást” nyert, hiszen gyógyultnak mondták őt az orvosai. Mostani megrendítő, ugyanakkor informatív, mi több tudományos alapossággal is bíró könyvében, történetének kiindulópontját, 2015. május 13-hoz köti, amikor kézhez vehette a negatív PET CT eredményt, amely azt jelentette, hogy a daganat tökéletesen elmúlt a szervezetéből.
Ennek a sikeres diagnózisnak az esélyét az orvosok többsége nullára becsülte. Azóta öt esztendő telt el, és szerencsére az írónő legújabb vizsgálati eredményei is negatívak. Nem valamiféle „pezsgő durrogtató” ünneplésre vágyott, amikor papírra vetette gondolatait, sokkal inkább az volt a célja ezzel a munkájával, hogy azt a tudásanyagot, amelyet az évek során betegségével kapcsolatban megszerzett, megossza az olvasókkal, hiszen számos hasonló sorsú nőtársának adhat mindezzel reményt a bajban. Gyógyulása során a lélek útját is járta, amikor megkísérelte felfejteni azokat a szálakat, amelyek eredői lehettek testi megbetegedésének. Egy céltudatos, erős nő „pokoljárása” fordul „meseszerű” történetbe, pedig Szentesi Éva bevallottan nem hisz a csodákban, abban azonban bizonyos, hogy valamiféle karmikus sorsot kellett megélnie ahhoz, hogy lelkének legmélyebb, rejtett bugyraiba leszállva, felszínre hozza mindazt, amelyet lelki gyógyítói segítségével egy belső utazás során, orvosai és természetgyógyászai segítségével végül le tudott győzni.
Szerző: Szentesi Éva. [Budapest] : Libri, 2020
Forrás: kello.hu
A szerző jogászként végzett az egyetemen, azonban hamar maga mögött hagyta ezt a pályát, mert úgy érezte a világban egy sokkal érdekesebb, izgalmasabb hivatás vár rá, ugyanis egészen különleges elköteleződést érzett a farkasok iránt. Évtizedekig tanulmányozta ezeknek a sokak számára félelmetesnek tetsző állatoknak a viselkedését és olyan szeretettel teli, „baráti” kapcsolatot alakított ki, némelyükkel személyesen is, amellyel elnyerte az állatok bizalmát, „akik” beengedték őt maguk közé. Könyvének bevezetőjében elmeséli, hogy melyik volt az a pillanat, amikor a farkasokhoz fűződő különleges kapcsolata kezdetét vette, egy Imbo nevű, hatéves, hím farkas „csókolta” (nyalta végig az arcát) meg először a szerzőt, egy amerikai vadasparkban. Ezután már nem volt más „választása”, hiszen a Yellowstone Nemzeti Parkban, ahol önkéntesként vett részt a „farkasprojektben” örökre megpecsételődött a farkasokhoz való kötődése, viszonya. A kezdetek óta eltelt húsz esztendő eseményein át vezeti olvasóit egy olyan, vélhetően a nagyközönség számára még ismeretlen világba, amely különleges szabályrendszerével, és a benne élő farkasok „jellemével, személyiségével” varázsolja el az olvasókat. A vezérhímelvű vezetés „humánus” módszeréről, a „farkasasszonyok” közösségéről és idősödő farkasokról, valamint az állatok egymás iránti bizalmáról, a családszerkezet felépítéséről, a csapatok megszervezéséről, az állatok „érzelmeiről” és a játékos farkasokról is jól megírt, mindvégig izgalmas és érzékletes képet kaphat az olvasó, ha követi az írót az általa felkínált „farkasnyomon”. A kötetet szakirodalmi hivatkozások jegyzéke, és a fekete-fehér fotók forrásainak lajstroma zárja. Az informatív, érdekes könyv Elli H. Radinger természethez való szeretetteljes kapcsolódását és a farkasokhoz való bizalmon, türelmen, szereteten alapuló kötődését közérdeklődésre számot tartóan mutatja be.
Szerző: Elli H. Radinger. Budapest : Park, 2020
Forrás: kello.hu
Ha te nem lennél
A romantikus történet hősnője a huszonéves, Beth Prudhomme egész életében „tejesítménykényszeres” édesanyja árnyékában élt, aki soha semmit nem talált elég jónak, amibe a lánya belefogott és soha egyetlen férfit sem talált alkalmasnak arra, hogy Beth partnere legyen. Egy nap a fiatal nő megunja anyja folyamatos kontrollját és nagynénjéhez költözik Portlandba. A néni, aki valamikor hippiként élte az életét, most is kitűnik a városka szürkeségéből mókás ruháival, és szabados viselkedésével.
A festőművész nőt Napsugárnak hívja mindenki, mert a keresztségben kapott nevét túl unalmasnak tartotta. Nem messze a nagynéni házától Beth egy kedves kis lakást bérel ki és a helyi iskolában zenetanárként helyezkedik el. Egy kolléganője, Nichole egy napon vacsorára hívja meg a házukba. Az asszony férje, Rocco pedig meghívja legjobb barátját, Sam Carneyt. A férfi egyáltalán nem az a jófiú típus, legalább is a kinézete másra enged következtetni. Az autószerelő férfi teste tetoválássokkal teli, motorozik és ehhez, testhez álló bőrszerkót hord. Időnként „mosdatlan kifejezések” is kiszaladnak a száján, ám Rocco megkéri őt, hogy Beth társaságában mellőzze a vulgáris beszólásait. Miután a fiatalok „szemügyre vették” egymást, úgy tűnik, hogy nem azt kapták, amire gondoltak, így aztán a vacsora végeztével ki-ki beül a saját autójába, hogy haza hajtson. Útközben azonban Beth kocsijába beleszalad egy figyelmetlen tinédzser és, Sam látva mindezt azonnal a kómába esett lány segítségére siet. A látszat ellenére ugyanis mindketten felfigyeltek a másikra a vacsora során. Sam folyamatosan látogatja a kórházban Beth-t, aki egyre inkább érzi, hogy ezek az alkalmak sokat jelentenek a számára. Amikor végre haza kerül, Sam gyengéd figyelmességekkel veszi körül, és a kemény fiút, egyre inkább elragadják az érzelemi. Bevallja a lánynak, hogy volt már egy felesége és ebből a házasságból van egy kislánya is, de Beth kedvesen és megértően fogadja mindezt. Sam azonban bármennyire is szerelmes nem akar elköteleződni és arra biztatja a lányt, legyenek barátok és nyugodtan randizzon mással is. Azonban amikor szerelme megfogadja a tanácsát, kétségbe esik és Napsugártól kér segítséget, ennek okán aztán a romantikus történet végére „minden és mindenki a helyére kerül”.
Szerző: Debbie Macomber. Budapest : General Press, cop. 2020
Forrás: kello.hu
