Telefon

+36 34 513-677 és 513-680

Email

jamk@jamk.hu

Miért éppen Petőfi, avagy miért most?

Az ajánlót írta: Nász János. Válogatta és szerkesztette: Praznovszky Mihály, Lazi Kiadó, 2010.

Nem ért engem a világ! Petőfi Sándor füveskönyve.

„Kalmáridőket élünk mostanában,
Egy pénzdarabnak nézik a világot.”

   Aki most kézbe veszi vagy fellapozza, akár véletlenszerűen is e könyvecske lapjait, megdöbbentő aktualitásokat fedezhet fel Petőfi Sándor füveskönyvében, amely összegyűjtött ikonikus verssorait, lírai részleteit, bölcsességeit tartalmazza, egyfajta tematikai elrendezésben, válogatásban. A bevezető sorokban kiemeltek az embernek a világban és a teremtésben szándékolt szerepe, küldetése: „A világ isten kertje; /gyom és virág vagytok ti benne,/ Emberek!”. Örök kérdésként fogalmazódik meg: „Mi dolgunk van a világban?”, mert dolgunk van itt nem is kevés. Majd a sorsunk rendezője az idő kerül kiemelésre, benne egy vágyott jövőkép megközelítésével : „Hatalmas orvos az idő: előbb-utóbb/ Minden sebet befog.”. A hazaszeretet, az egészséges magyarságtudat jelentős idézet kínálattal követi a jelen múlását. Időszerűségét adja, hogy 2020 a Nemzeti Összetartozás Évének lett aposztrofálva. A következő gondolat is követi ezt, mely Szent Ferenc ihletésű : „A magyar ember mindig fölkeltekor szokta dícsérni a napot, be nem várván annak lementét.” Gondolatok a megosztottságról: „Oh, istenem, csak egyszer lenne hazám egy akaraton!”, „Isten csodája, hogy áll még hazánk.”
A szabadság, a kultúra, a nyelv és a honi művészet számos írásából csendül ki : „Költő a szabadság/Ez öröklámpája.” Azután megszólítanak az írótársak, kortársak is. Akár e korszak tablóját is szemlélhetjük, elismerően, kritikusan a kötet vége felé. Hangsúlyt kap természetesen Arany is, de „Shakespeare egymaga fele a teremtésnek”. A bor, férfimulatság, bánat a szerelem és igen a szerelem, meg megint a szerelem a gondosan válogatott füveskönyv minden fejezetét áthatja. Mégis miért „Nem ért bennünk a világ,” vagy mi nem értjük még most se? A múlt tükrébe nézve még mindig homályosan látjuk magunkat, mennyi elszalasztott lehetőségünk volt idáig. Lesz egyáltalán még végtelen bőségéből?

Leave a Reply

Ajánlott bejegyzések